Barbara Lewis - Don’t forget about me (1966)
a legrosszabb az, hogy a kedvenc kollégám távozni készül, és terveim szerint a búcsúztatására kap egy giga-tearjerkert egy alkalmi összeállású irodai zenekar előadásában - persze a legszebb az lenne, ha ezután szünet nélkül fel is csendülne a Glad to see you go, haha
The Ronettes - I want a boy (1961)
hát szerintem az is bolond, aki nem szereti a Ronettest a Phil Spector előtti időkből!?
Serge Gainsbourg - Sea Sex and Sun (1978)
tegnap csak sütöttem, főztem, bambultam és hátradőlve élveztem az agyamra boruló barack illatú felhőt - állítólag kellenek ilyen nem épp történelmi súlyú napok is az életben, nem? hát naná, főleg ha közben a következő történelmi súlyú dolgokat érleli az ember magában!
The Ronettes - (the best part of) Breakin’ up (1964)
csók és könny téma, ahogy én szeretem
THE MEN INSTAGRAM
Azért eléggé tízpontos kis este kerekedett a havazás okozta kezdeti szerencsétlenkedésből. A mi koncertünket tökre élveztem, a végére pedig már a Men is beadta, a sörrel teli hűtőről meg ne is beszéljünk.
Láttam ír groupiekat is.
a Somersault boy tényleg nagyon klassz volt tegnap, viszont a többi nem tetszett nyaff nyaff. a The Men például szerintem kifejezetten unott-nagypapás volt, persze hétfő este az örök tél országában, ennyi ember előtt, ilyen számokkal, hát nem is irigylem őket! mennyivel jobb volt, amikor az éjszakai busz megállójában Benkő Laci bácsiba botlottam az Omegából, na ő például mosolygott rám, meg mondott is valamit (pedig sapka-sál szkafander volt a fejemen, szóval nem hiszem, hogy csajozni akart), csak aztán felpattant a 956-os buszra
The Vaselines - You think you’re a man (1987)
felnőttkorú férfiak, akik női e-mail címről írnak…
persze csak akkor tűnik fel, amikor már küldtél nekik egy Tisztelt Hölgyem… kezdetű válaszlevelet.
Reparata & The Delrons - I’m nobody’s baby now (1966)
Earl Jean - I’m into somethin’ good (1964)
na, na, kinek lesz ma új gitárja…?
hmmm. hát hogy valami gonoszat is kívánjak, remélem nem a 665. falónak lesz ekkora örömben része, aki a tegnapi önreklámos posztomra inkább kikövetett - egyél romlott faló húst, barátom!
The Shangri-Las “Dressed In Black”
vajon azért sikerült ilyen klasszul a tegnap este szférakoncertestül, bandázásostul, mert ez a szám pörgött a fejemben előtte? és vajon miért van az, hogy ezt a zenekart ennyire szeretik az égiek, mármint ha létezik ilyesmi? (félreértés ne essék, nem főnözöm itt magunkat, sőt) csomó megválaszolhatatlan kérdés, ami így van jól.
(Source: acidghost)
Zombie Girlfriend sexy cover
öhm, ez ilyen hivatalos rajongói videó, nagyon szeretjük Zolit!
a turnék során megtanultam, bárhol, bármikor, bárhogy aludni
a facebook üzenőfalon a 444 és a cink ki-posztolja-hamarabb-ugyanazt-a-szart örve alatt vívott...
Fantasztikus flyer a fantasztikus Crystal Soda Creamhez es DerTanzhoz.
Gyertek el!
Manszter ruházat, Asia center - lookbook
8 hónapja smileymentesen! Ha esetleg azt kérdeznétek magatoktól, hogy jobb lett-e így az...
