miután az Apacukában kiéltem alantas fancy hajlamaimat, lazaccal, hallal, és a legfinomabb italokkal a szervezetemben átsuhantam a Blahán klubba (ami tulajdonképpen a derTanz próbahelye), ahol jól megmártottam egész lényemet a sötétségben és abban a megvilágosodásban, hogy a derTanz egész pontosan a legjobb magyar zenekar. ennyike.
volt ám beindulás, gyönyör, kifordult szemek - Dávid például jobban bevadult, mint szeánszführer derTanz Gábor, sőt, még annál is jobban, mint egy fél órával korábban a Broken cups élén. ha már Broken cups, akkor azt is leírom, hogy alkalmasabb párosítást a derTanzie-hoz nem nagyon tudnék mondani és ők gyengébb napjukon is simán jók, csak gördülhetnének/tek már kissé az újszámozás irányába, és ne aprózódjatok szét, légyszi.
szerintem a derTanz nagyjából mostanra találta meg az optimális arányt az improvizálós részek és az úgymond nótázás között, vagy az is lehet, hogy csak én álltam rá végre a frekvenciájukra, mindenesetre a derTanz tutira nem összetéveszthető semmi mással és én minden egyes alkalommal teljesen elámulok, hogy ez a csodásan gyötrő zajorkán csupán egy dobból és egy basszgitárból jön ki. a Kaktusz címmel kiadott első lemezről még nem írtam, de amúgy az is egészen fennkölt remekmű, nálam bölcsebb kritikusok is nyugodt szívvel leírták, azt hiszem.
szóval jöjjön most egy kedves kis videó a távolmaradóknak (és a korán hazarohanóknak) a koncertek utáni spontán muzsikálásról, Dávid dob, Árpi basszus, Zoli gitár, bocs, de lehet, hogy hangos a felvétel, nem tudom megítélni így kora reggel
