Teen Suicide - Everything is fine (2012)

Tudom, hogy Cipő halála és az alkotmánymódosítás az eddig felszabadult és szellemes dashboardon posztapokaliptikus állapotokat eredményezett az elmúlt 24 órában, de nekem azért más is járt a fejemben. Ma például meglepődtem kissé, mert az irodában nagy téma volt a csókolózás és mi általában elég oldott hangulatban szoktunk csevegni, sosincs ebből baj, viszont ma az volt az érzésem, hogy az egész országban a tizenévesek körében sehol nem (volt) annyira népszerű a csók, mint Győrben - vagy csak a munkatársaim nőttek fel végtelenül szolid és kihágásmentes szellemben (kétlem). Röpködtek az akár még szülők által is elfogadhatónak mondható számok, a szívmelengetően elbaszott történetek, és amíg bölcsen hallgattam, visszanéztem az eddigi romantikus próbálkozásaimra és arra kellett rájönnöm, hogy egyszerűen tényleg mindenkinél jobban szerettem csókolózni azokhoz képest, akikkel valaha ilyesmi dolgom volt. Ez vajon a csóközönös Kisalföldnek tudható be? Vagy hogy gátlástalan emberekkel barátkoztam annak idején? Vagy hogy a kisalföldiek gátlástalanok lennének? Vagy hogy a munkatársaim sem mertek többet / vadabbat mondani? (utóbbit kizárhatjuk)

Egész izgatottan kattogtattam rajta az agyam, de nyilván semmi értelmesebb gondolattal nem álltam elő, mint hogy csókolózni nagyon klassz és hogy az emberek igazán szerethetnék jobban, többször csinálni.

Aztán lehet, hogy simán csak vacakul csókolok, és azért lesz másnak hamarabb elég belőle - gondolatmenet vége.

(Source: teensuicide.bandcamp.com)