Új Látásmód Fúzió - Legyőzzük az időt, Szabad az Á
már nagyon rég meg akartam nézni, mit alkot Kornél a színpadon, aztán a végső elhatározást a múltkori feledhetetlen összebarátkozásunk hozta meg, amikor kiderült például az is, hogy a Legyőzzük az időt című nóta általában elég kevés embernek tetszik. hát, nem tudom, nekem messze ez a kedvencem, de azt már úgyis megszoktam, hogy sose ugyanaz tetszik meg nekem, mint másnak, ebből legtöbbször Zolival van szópárbaj - hmmm igaz, azt most legalább előre éreztem, hogy Zolinak az ÚLF egyáltalán nem fog tetszeni.
és mekkora hiba! hát ez nagyon jó kis buli volt - egyrészt tényleg klassz fogás volt Römit meghívni gitározni, ráadásul ez most ilyen jubileumi év Kornélnak, így a szett gyakorlatilag egy 20 éves besztof volt, működött is rendesen, igaz, ez jócskán hosszabb volt, mint az általam optimálisnak tartott félórás műsoridő. ez a szomorkodós, már-már gejl világ, amire Kornél építi darkos szintiminimáljait nem lenne egy kicsit sem érdekes, ha nem lenne az egész valami beazonosíthatatlan iróniával, humorral átitatva és hát át van, pont kikerülve így a giccset. most már csak a Nosztalgia direktívára kéne eljutnom, ja meg erre néhányszor még!
A Pártról az elhatalmasodó besörözöttség távol tartott, néztem őket egy kicsit, de ismételten arra következtetésre jutottam, hogy rendben van, hogy Zsófi ezt a flegma nyolcvanas évek underground énekesnő vonalat viszi, de tegnap tényleg az volt az érzésem, hogy borzasztóan unja az egészet és hát én is hamar meguntam, bocs.
Aztán hazamenés, hajnali estebéd, vihorászás, telefonról zene Zolival, az ilyesmi mindig örök élmény!
